15 év Laci. ma sokan voltunk. nagyon sokan. ott volt Bessenyei is. meg a fiam. a díj üvegből medve: erő és törékenység. de ez csak a jéghegy csúcsa a beteljesületlenség, ahol te álltál barátom

két titán. bevállaltak minket. futottak és szolgáltak Neked és nekem. örök hála érte. legyen számukra örök érdem, színházra felkent két dicső lovag.

járszottak egy részletet a f.a.l. ból és úrvacsorár osztottak, mint nekem dániában az odin színházban

utánna  a baletteremben elszabadultak az ifjak. ma az amatőr őrültek adják a színházunk identitását

így lehet, így érdemes

 

14 éve LACKÓ.. volt aki zakóban lakkcipőben fut ember...

négy éve nem írok, de nem hallgatok, futok. 

   tavaly elbontják a színház körüli kordont és a felújított színház körül szabadon futhatunk a társulattal                                   összesen 13 kört, idén pedig 14 kört, az óra járásával ellentétesen, 

                              viasszforgatva az idő kerekét, ébresztgetjük téli álmából a jegesmedvét

                                             van aki zakóban lakkcipőben fut ember...

                              gyújtunk gyertyát, koccintunk, táncosok táncolnak, emlékezünk.

 

tavaly annyit kapok..., úgy érzem adnom kell, ezért alapítom a jegesmedve díjat, amit olyan színész kap aki érdemes rá, de nem kap az előző évadzárón díjat

a díj Nagy László Zsolt ikonikus szerepét idézi, mikor hófehér jegesmedveként sétál át a fekete színpadon..eladó menyasszony...smetana..bubien

10.

 tegnap megnézem a "fal" felét. az előadást amiben együtt játszottunk. látszik, hogy jobb vagy... azért én is csinálom..jók vagyunk mi ketten.      nem kopik semmi tíz év alatt, azt hinném, hogy kopik, de nem.. csak a fájdalom. a fájdalom lesz először 24 órásból órás, aztán napos, hónapos...végül maradnak az évfordulók és a takarásban előadás előtt. akkor sokat látlak és beszélgetünk.de hisz tudod.fájdalom nélkül nem is ér ezt csinálni. a fájdalom a vetés, a taps az aratás. jobb barátok lettünk azóta. én jobban tudok figyelni, te mindíg is tudtál. fel növök Hozzád. ma futottam Neked 10 kilómétert. 10 év 10 km. persze maratont akarok, de este előadás lenne. de persze nem lesz, mert vírus van.        majd jövőre futom. vagy azután. a félmaratonosokkal rajtolok tévedésből, annyira izgulok. amikor nem vettek fel a színműre, este hazafelé  találok kétezer forintot az utcán. ma a versenyen rossz csapatban kezdek futni, a csapatban két szőke lány. eltévednek és én találom meg nekik a helyes utat. végül dobogósok lesznek.talált kincs!az vagy nekem.

persze jobb lenne, ha nem lenne ez a blog.

9 éve

9 éve kint a neved, szeretnek aggódnak érted

editkém minden évben kérdezi: felfoghatatlan, hogy történhet.?

nem tudom....nem tudom

szived dobogása, hallgatjuk készülünk a műsorra:

https://www.youtube.com/watch?v=pavaCuhekjc&list=PLplZ_yA5BHkIYO6ME2SIIC2JnkCDprVk-

Lala KisLackónak

anya ölében

Ne haragudj, hogy csak most írok..már annyiszor elkezdtem, de aztán valahol mindig elakadtam. Meg gondoltam, legyen ez csak a kettőnk dolga. De ma valahogy mégis úgy érzem, hogy nem maradhatok örökre néma, beszélnem kell Hozzád.

Hat éve már, hogy nem vagy köztünk. Még most is fáj a hiányod. Talán már nem minden nap, de gyakran eszembe jutsz.. minden alkalommal összeszorul a szívem, amikor valaki Rád emlékeztet, vagy ha látok egy hasonló kinézetű apukát, aki épp a kisfiát sétáltatja, és arra gondolok, bárcsak Te lehetnél…vagy amikor látom a fájdalmat édesapád és nagymamád szemében…

Még ma is hallom a hangodat, amikor utoljára telefonon beszéltünk: „Szia Szívem!..” nem akarom, hogy ez a hang megkopjon a fülemben, kapaszkodok belé, hogy legalább ennyi maradjon meg még belőled itt velem.

Közben tudom, hogy Te nem hagynád, hogy itt szomorkodjunk. Emlékszem, az utolsó találkozásunkor is mit össze bohódzkodtunk. Milyen jó, hogy még egy pár fotó is készült akkor!! (Itt épp a családi fotóalbumot lapozgatod)

Anya (Neked csak „kereszt”) mesélte, hogy egy nap találkozod anyukáddal a piacon. Akkor Ica azt mondta, hogy Te előre mentél előkészíteni neki a helyet. Nem gondoltuk volna, hogy nem sokkal két hétre rá el is jön ez a pillanat. Azóta, (illetve ahogy ez a fotó előkerült) csak ez a kép villan be Rólatok. Azt hiszem, azóta is valahogy így lehettek és így együtt vigyáztok ránk.

a családi albummal

Laci nagyon hiányzol barátom, hogy lehet, hogy ez történik? hat éve. mint egy álom. én alszom Te álmodsz. hiányzol!!!

"...egy történetet, ami egy pincében kezdődik.

mert ha színész akarsz lenni, akkor le kell menned egy sötét hónaljszagú pincébe.

kint süt a nap, zöld minden, döngicsélnek a bogarak,

te meg mész lefele egy sötét, hónalj-lábszagú pincébe.

és akkor mész, és ahogy mész egyszer csak hallod a Zajt.

mész lefele, egyre sötétebb van és hallod azt a Zajt.

lépésről lépésre egyre sötétebb van te meg hallod azt a Zajt a hónaljszagban,

embereket hallasz, aki akarnak valamit, át akarják adni magukat valaminek, igen embereket hallasz, akik meg akarnak térni, és akkor a lépcsőfordulóhoz érsz a falhoz érsz és akkor már, hát félsz,

és már nem akarsz tovább menni, de egyszer csak azt mondja egy hang belül, de nem csak belül, kívül is az mondja lengyelül, hogy Tatatatata, és te a saját nyelveden érted, azt mondja:

 „menny tovább, ez a negatív út, ez a szegény színház, ez nem a gazdag színház, ez a szegény színház, a laboratórium, az ajtó ott van a falon, de, hogy hol van meg nem mondhatom.”

és akkor megfordulsz, de nincs ott senki, de te tudod, érzed, hogy Ő volt az: grotowsky.

és akkor mész tovább. tapogatod a hideg falat a kezeddel sötétben, és egyszercsak valami meleg nedveshez érsz, később kiderül, hogy ez az ajtó, a verejtéktől átázott ajtó, kitapogatod a kilincsit a kezeddel, benyomod és..

ORBA VÁG A BŰZ!

SZÉTSZAKÍT A ZAJ!

tócsában állsz, átázott a cipőd, honnan került ide…

CSEPPKŐBARLANGKÉNT ÖMLIK az arcodba az izzadság, a belemegy a szemedbe, elhomályosítja a szemedet és a ködön át látod a testeket vonaglani TATATATATATATATA…!

A földön esőkabátban kuporognak a nézők és a sarokaban ott ül, a hangosító pultnál ül némán artaud, egy szót sem szól, de még is hallod franciául, hogy:

WAWAWA és a többiek is WAWAWAWA..!

és a következő pillanatban már te is ott vagy, már te is tolod, már te is meg akarsz térni: TATATATATATATATA…!

és akkor meglátsz valakit a nézőtéren, ismered ezt az érzést, nézed Őt és Ő is néz téged éppen, de nem csak nézed hanem látsz, látod, hogy Ő jobb mint te vagy, szebb mint te vagy

FÉNYCSÓVÁVÁ akarsz válni és akkor meglátsz valakit a nézőtéren göndör hajú, kékszemű,

komolyan mondom mindenki tocsog, mindenki dermedt Ő meg ott ül szárazon egy írhabundában és mosolyog.
és akkor tudod, hogy Ő az Bandi, a nyáron fázós, télen izzadós Bandi, BundásBandi, Bundibá

feláll, odalép melléd, ott vagytok vállvetve, mindketten: tatataTATATATA! Heh!

és... összesúg artaud, bólogat grorowsky.

ki vagytok választva.

és elkezdődik a munka.

ami nem is kevés.

meg kell találni az ajtót a Falon

meg kell találni a nézőtér és a színpad közti szakadék fölötti hidat.

hidat kell verni. és ez nem kis dolog, ez nagy dolog.

a hídveréshez erő kell, az erő a mozgásban van, a mozgás pedig a futásban, tehát FUTTOK.

Futtok ÉJJEl, futtok NAPPAL.

Futtok ÉTLEN futtok SZOMJAN és tanuljátok a szöveget, és mondjátok a szöveget és FUTTOK.

RÉSZEGEN és JÓZANON

FUTTOK ERDŐBEN, MEZŐBEN, VÁROSBAN ÉS TEMETŐBEN
és

összesúg artaud

leskelődik grotowsky.

így telnek a napok a hónapok és akkor megtörténik:

összekölzöztök.

egy albérletbe.

a zöld övezetben,

egy macskaköves utcán.

az atommagkutató Intézettel szemben.

nagyon örültök az olcsó albérletnek. két szépséghibája van az egyik a sugárveszély,

a másik, hogy ez az első célpont amit lebombáznak egy esetleges háború során.

de Ti nagyon örültök az olcsó albérletnek, a macskaköves utcán.
 de nem csak az utcán vannak macskák hanem az albérletben is.

minden emeleten.
az elsőn nyugdíjas nénik és tappancsosok

a második emeleten cicukák és nyugdíjas nénik

a harmadik emeleten vagyunk Mi, két macska, mása, olga és a gazdájuk a srác a rangidős irina.

buzik, macskák és bikák az albérletben.

így telnek a napok a hónapok, egészen odáig, míg egy reggel egy kávéfőzésnyi idő alatt le nem ég az egész albérlet...."   

( "a jegesmedve", részlet, kgm)

..egyik határon túli a másik határon túlinak..(kinga)

Szia Laci.

hát ismét előkerült a kőrózsa. az a kőrózsa, amely bennem most már elválaszthatatlanul fonódik össze a lényeddel. nem, nem játszom benne. nem bírnék. azóta nem játszottuk, egyszer sem. csak a dalok maradtak meg nekem - a többi egy-egy kép, dal- vagy szövegfoszlány...ahogyan táncoltál macskaként a nagy cigis-dobozzal, ahogyan kényszerzubbonyban énekelted kifele-menet a stúdióból a  milyen csöndes az éjszaka dalt (az utolsó sorát mindig másképp: és senki nem segít...), ahogyan a józsef attilás verset mondtad (azon mindig bőgtem, a színpadon is)..még a szövegértelmező próbán megkérdeztük tőled,- mert te mindig olyan bölcsen hallgattál,  mi pedig vitattuk és magyaráztuk az élet nagy dolgait- hogy Neked mi a véleményed róla?? csak elmosolyodtál, és szerényen, halkan azt mondtad :" én csak figyelek, figyellek titeket és tanulok."....hát, azt hiszem, te már akkor sokat tudtál, de legalábbis nekünk van mit tanulni még itt a földön. 

   köszönöm, hogy voltál és köszönöm, hogy vagy. van még adósságom Feléd, és nem is kevés. de isten barmai lassan őrölnek- meglásd, csudaszép dologgal leplek meg majd, édesanyádnak is tetszeni fog. 

  írtam új dalokat is, a mostani kőrózsába, biztosan hallottad. hát, azokat sem tudtam elvonatkoztatni Tőled. mindet Neked küldöm, tudod, mint a kívánságműsorban egyik határon túli a másik határon túlinak. ahogyan hobo mondaná: Te már minden határon túli vagy. hm. és lesznek még újak. már vannak is, csak nem volt már rá több pénz, hogy megcsináljam őket a zenészekkel. de ami késik, nem múlik.hiszek benne.

   azért elküldöm Neked azt az egy dalt, amit ha éneklek, csak Te vagy a lelkemben, és olyankor nagyon érezlek.és olyankor nagyon jó. és olyankor már sírni se tudok.

  hamarosan találkozunk ismét.