2013. július 26., péntek

Anya emlékezik


"...20 éves voltál mikor ezt a verset írtad nekem, most én írom Neked, s imára kulcsolt kézzel kérem Isten segítségét:"

"Anyám,szeretlek.
megérted háborgó lelkemet?
ha ezer gondolat gyötör,téged is oda vetlek
aztán könyörgöm, bocsáss meg, szeretlek.
Fiadtól, büszke pillantások, ha megremeg elvesztem, 
s nem tudom merek-e, 
világgal-megküzdeni, győztesként halni..."




2013. július 25., csütörtök

Anya

Ica, miattad írom ezt a blogot. Laci kedvéért, de Neked, Rád gondolva, lélekben Hozzád címezve kezdem el. most újra megperdül a világ, újra csak állok és nem tudok semmit. ezt a fotót két éve készítem Nálad. a fiammal próbálod megetetni a palacsintát. bekapcsolod a kisvakondot, udvarolsz neki, incselkedsz vele és végül sikerül. a képernyőt bámulja, de végül elfogadja és vele együtt elfogad Téged is. a fiam most itt van velem, a Fiad most ott van Veled. nem tudom mit mondhatnék