2010.május.6. napsütéses délután játszottuk a
f.a.l.-at az egyetemi templomban, a nagyerdőn..
majd
augusztusban szegeden egy pincében..
2010.szeptember.13. debrecen. reggel nyolc, fél kilenckor indulunk másodjára
szegedre a f.a.l-lal a m.a.sz.k. meghívására. Lacit az albérlete melleti parkolóban veszem fel, ibolya utca. kések egy pár percet. ami szokatlan, hogy Ő is. nem szokott késni, általában hamarabb érkezik és utolsóként távozik valahonnan.vagy inkább el sem megy. doppingolom magam, csutkára tekerem a kocsiban a hangerőt: i shot the sherrif...ezzel fogadom, gondolom, de nem jön, leengedem az ablakot, kinyitom az ajtót hadd hallja már messziről, de sehol sincs. végül megunom elszáll a hangulat, elszégyellem magam, hogy reggel bömböltetem az utcán a zenét, és lehalkítom, mire megérkezik. elég nyúzott, fehér magas szárú tornacipő, titokzokni, térd alá hajtott nadrág, atléta, talán egy vékony kabát, fekete napszemüveg, baseballsapka. beülünk. elindulunk. nem beszél sokat, sosem szokott. én meg locsogok, fecsegek,majd miatta elhallgatok, úgy érzem tekintettel kell Rá lennem,de belül izgek mozgok, ezért, hogy le vezessem a feszkót újra feltekerem a zenét, ez töri meg a csendet és látom, hogy Neki is rendben van ez így.
kimegyünk a városból, napsütés, vidám zene. ezen a nyáron kötöttünk igazi barátságot. azóta kimondatlanul is közelebb vagyunk egymáshoz. mögöttünk van már egy nyírbátori, egy beregszászi és a szegedi játék is, ami mind a kettőnknek igazi boldog perceket okozott.
rövid szakaszokra kapkodva és gyorsan vezetek, előzgetek, mintha félnék, hogy nem érünk oda időben.délre várnak. szégyellem magam ezért, nem tudom érzékeli-e ezt. Laci nem beszél sokat, de sokat és megbocsátóan tud mosolyogni és akkor tudod, hogy minden rendben. most ott ül végig, a szemüveg mögött, a szokásosnál talán kevesebb a mosoly, arra panaszkodik, hogy megnézett éjszaka egy előadást. nem tetszett neki, ettől azt hiszem zaklatott lett kicsit, talán ivott egy sört is, sokáig nem tudott elaludni, és hogy ezért is késett.
egy csomó felszínes hülyeség jut eszembe amit a rádióban hallottam bob marleyról, és jól esne fecsegni róla, de nem teszem, mert úgy érzem zavarná. persze lehet, hogy tévedek.
gyomaendrőd környékén megállunk, Nála van a térkép, az első szegedi úton is ő volt a mitfárer, jól is állt Neki, én meg olyan nyugodt voltam tőle. és most is, attól hogy játszhattam a hülyét "jó fele megyünk?"" erre?" "de biztos, hogy erre??" kérdezgetem, provokálom, mint egy hülyegyerek "jó-jó". "erre." biztos". válaszolgat nyugodtan, vagy ha túl feszítem a húrt akkor viccesen : "úúúú affrancba...!!" aztán somolyog a bajusza alatt, én meg nevetek...(folyt.köv.)
