"...egy
történetet, ami egy pincében kezdődik.
mert
ha színész akarsz lenni, akkor le kell menned egy sötét
hónaljszagú pincébe.
kint
süt a nap, zöld minden, döngicsélnek a bogarak,
te
meg mész lefele egy sötét, hónalj-lábszagú pincébe.
és
akkor mész, és ahogy mész egyszer csak hallod a Zajt.
mész
lefele, egyre sötétebb van és hallod azt a Zajt.
lépésről
lépésre egyre sötétebb van te meg hallod azt a Zajt a
hónaljszagban,
embereket
hallasz, aki akarnak valamit, át akarják adni magukat valaminek,
igen embereket hallasz, akik meg akarnak térni, és akkor a
lépcsőfordulóhoz érsz a falhoz érsz és akkor már, hát félsz,
és
már nem akarsz tovább menni, de egyszer csak azt mondja egy hang
belül, de nem csak belül, kívül is az mondja lengyelül, hogy
Tatatatata, és te a saját nyelveden érted, azt mondja:
„menny
tovább, ez a negatív út, ez a szegény színház, ez nem a gazdag
színház, ez a szegény színház, a laboratórium, az ajtó ott van
a falon, de, hogy hol van meg nem mondhatom.”
és
akkor megfordulsz, de nincs ott senki, de te tudod, érzed, hogy Ő
volt az: grotowsky.
és
akkor mész tovább. tapogatod a hideg falat a kezeddel sötétben,
és egyszercsak valami meleg nedveshez érsz, később kiderül, hogy
ez az ajtó, a verejtéktől átázott ajtó, kitapogatod a kilincsit
a kezeddel, benyomod és..
ORBA
VÁG A BŰZ!
SZÉTSZAKÍT
A ZAJ!
tócsában
állsz, átázott a cipőd, honnan került ide…
CSEPPKŐBARLANGKÉNT
ÖMLIK az arcodba az izzadság, a belemegy a szemedbe, elhomályosítja
a szemedet és a ködön át látod a testeket vonaglani
TATATATATATATATA…!
A
földön esőkabátban kuporognak a nézők és a sarokaban ott ül,
a hangosító pultnál ül némán artaud, egy szót sem szól, de
még is hallod franciául, hogy:
WAWAWA
és a többiek is WAWAWAWA..!
és
a következő pillanatban már te is ott vagy, már te is tolod, már te
is meg akarsz térni: TATATATATATATATA…!
és
akkor meglátsz valakit a nézőtéren, ismered ezt az érzést,
nézed Őt és Ő is néz téged éppen, de nem csak nézed hanem
látsz, látod, hogy Ő jobb mint te vagy, szebb mint te vagy
FÉNYCSÓVÁVÁ
akarsz válni és akkor meglátsz valakit a nézőtéren göndör
hajú, kékszemű,
komolyan
mondom mindenki tocsog, mindenki dermedt Ő meg ott ül szárazon egy
írhabundában és mosolyog.
és akkor tudod, hogy Ő az Bandi, a
nyáron fázós, télen izzadós Bandi, BundásBandi, Bundibá
feláll,
odalép melléd, ott vagytok vállvetve, mindketten:
tatataTATATATA! Heh!
és... összesúg artaud, bólogat grorowsky.
ki
vagytok választva.
és
elkezdődik a munka.
ami
nem is kevés.
meg
kell találni az ajtót a Falon
meg
kell találni a nézőtér és a színpad közti szakadék fölötti
hidat.
hidat
kell verni. és ez nem kis dolog, ez nagy dolog.
a hídveréshez erő kell, az erő a mozgásban van, a mozgás pedig a
futásban, tehát FUTTOK.
Futtok
ÉJJEl, futtok NAPPAL.
Futtok
ÉTLEN futtok SZOMJAN és tanuljátok a szöveget, és mondjátok
a szöveget és FUTTOK.
RÉSZEGEN
és JÓZANON
FUTTOK
ERDŐBEN, MEZŐBEN, VÁROSBAN ÉS TEMETŐBEN
és
összesúg artaud
leskelődik grotowsky.
így
telnek a napok a hónapok és akkor megtörténik:
összekölzöztök.
egy
albérletbe.
a zöld övezetben,
egy
macskaköves utcán.
az atommagkutató Intézettel szemben.
nagyon
örültök az olcsó albérletnek. két szépséghibája van az egyik a
sugárveszély,
a másik, hogy ez az első célpont amit lebombáznak egy esetleges
háború során.
de
Ti nagyon örültök az olcsó albérletnek, a macskaköves utcán.
de nem csak az utcán vannak macskák hanem az albérletben is.
minden
emeleten.
az elsőn nyugdíjas nénik és tappancsosok
a második emeleten cicukák és nyugdíjas nénik
a harmadik emeleten vagyunk Mi, két macska, mása, olga és a gazdájuk
a srác a rangidős irina.
buzik, macskák és bikák az albérletben.
így
telnek a napok a hónapok, egészen odáig, míg egy reggel egy
kávéfőzésnyi idő alatt le nem ég az egész albérlet...."
( "a jegesmedve", részlet, kgm)
