2010.május.6. napsütéses délután játszottuk a f.a.l.-at az egyetemi templomban, a nagyerdőn..
majd augusztusban szegeden egy pincében..
kimegyünk a városból, napsütés, vidám zene. ezen a nyáron kötöttünk igazi barátságot. azóta kimondatlanul is közelebb vagyunk egymáshoz. mögöttünk van már egy nyírbátori, egy beregszászi és a szegedi játék is, ami mind a kettőnknek igazi boldog perceket okozott.
rövid szakaszokra kapkodva és gyorsan vezetek, előzgetek, mintha félnék, hogy nem érünk oda időben.délre várnak. szégyellem magam ezért, nem tudom érzékeli-e ezt. Laci nem beszél sokat, de sokat és megbocsátóan tud mosolyogni és akkor tudod, hogy minden rendben. most ott ül végig, a szemüveg mögött, a szokásosnál talán kevesebb a mosoly, arra panaszkodik, hogy megnézett éjszaka egy előadást. nem tetszett neki, ettől azt hiszem zaklatott lett kicsit, talán ivott egy sört is, sokáig nem tudott elaludni, és hogy ezért is késett.
egy csomó felszínes hülyeség jut eszembe amit a rádióban hallottam bob marleyról, és jól esne fecsegni róla, de nem teszem, mert úgy érzem zavarná. persze lehet, hogy tévedek.
gyomaendrőd környékén megállunk, Nála van a térkép, az első szegedi úton is ő volt a mitfárer, jól is állt Neki, én meg olyan nyugodt voltam tőle. és most is, attól hogy játszhattam a hülyét "jó fele megyünk?"" erre?" "de biztos, hogy erre??" kérdezgetem, provokálom, mint egy hülyegyerek "jó-jó". "erre." biztos". válaszolgat nyugodtan, vagy ha túl feszítem a húrt akkor viccesen : "úúúú affrancba...!!" aztán somolyog a bajusza alatt, én meg nevetek...(folyt.köv.)