Szia Laci.
hát ismét előkerült a kőrózsa. az a kőrózsa, amely bennem most már elválaszthatatlanul fonódik össze a lényeddel. nem, nem játszom benne. nem bírnék. azóta nem játszottuk, egyszer sem. csak a dalok maradtak meg nekem - a többi egy-egy kép, dal- vagy szövegfoszlány...ahogyan táncoltál macskaként a nagy cigis-dobozzal, ahogyan kényszerzubbonyban énekelted kifele-menet a stúdióból a milyen csöndes az éjszaka dalt (az utolsó sorát mindig másképp: és senki nem segít...), ahogyan a józsef attilás verset mondtad (azon mindig bőgtem, a színpadon is)..még a szövegértelmező próbán megkérdeztük tőled,- mert te mindig olyan bölcsen hallgattál, mi pedig vitattuk és magyaráztuk az élet nagy dolgait- hogy Neked mi a véleményed róla?? csak elmosolyodtál, és szerényen, halkan azt mondtad :" én csak figyelek, figyellek titeket és tanulok."....hát, azt hiszem, te már akkor sokat tudtál, de legalábbis nekünk van mit tanulni még itt a földön.